Franciaország

Túl a környékbeli kis csavargásokon, mi szülők egy hetet Franciaországban töltöttünk.


Ezeket a fajta képeket Dani "dzsank-fotóknak" hívja, én szeretek ilyeneket csinálni...:-)


Honlfleur...


Monet kertje...


Indulunk tovább Mont Saint-Michelből...



Párizsban nagyon tetszett a biciklikölcsönző rendszer. Akkoriban volt arról szó, hogy Budapesten ilyen lesz.



Honfleur, kikötő... Hú de finom fagyit ettünk ott... az a feketeribizli!!!



Étretatban Dani úszott is. :-)



És itt Dinard-ban is, ahol amúgy valami békebeli fürdővárosi hangulatba kóstolhattunk bele
(a cancale-i osztrigán túl...).


Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk - ezúton is köszönjük vendéglátóinknak, Sanyinak és Elizabethnek!

Szörflecke 1.

Megállapíthatjuk, hogy az első hivatalos szörfoktatás jól ment, tanár és diák elégedett volt. Mi nézők pláne :-)

Anya! Én egy jagy festő vagyok!

Teraszfürdő

...és persze festés, "vízvel". :-) Talán ma volt az utolsó igaz, forró nyári nap -, legyen ez a nyárbúcsúztató fotó, még ha pár nappal korábban készült is.

"Gyerekkukac" a perbáli játszótéren

Ezt egyszercsak spontán kitalálták: felmásztak, lecsúsztak, megvárták egymást, és amint az utolsó is ott volt a csúszdán, az első felpatant, futott újra felmászni, nyomban a következő, és így tovább, és így tovább, abba se akarták hagyni (de muszáj volt, mert eljött az ebéd ideje) :-)

A Balaton rossz időben is JÓÓÓÓ!

Idén nyáron mi sokat vacogtunk, apa meg ezalatt vidáman szörfözött!

Kati és Fanta kutya, nálunk

...aznap öntötte el a patak tíz centi vastagon a focipályát...!

Kati hozott egy óriási zacskó zizit, a gyerekek nagy örömére; kis érdekesség, hogy Ábris "bogi"-nak hívja a zizit :-)

Elbújtam...!

Ez azért még mindig az egyik legjobb játék! :-)

Útlevélkép

Meglestem és megörökítettem az útlevélhivatalban...
(Tényleg csak zárójelben: ez pénteken volt...és kedden indultunk... Szóval éppcsakhogy sikerült az az útlevél... :-))

Nézz csak fel, az ég magas

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Dédipapa elment

A fenti kép még a tavasszal készült. Bár akkor is feltűnt, hogy milyen szimbolikus - mintha csak óvó kézel útjára engedné a kis dédunokát a papa, aki itt is van még, de kicsit már valahol a nagy fény birodalmának a kapujából néz ránk -, mégsem gondolta egyikünk sem, hogy tényleg közel már a búcsú. Nekem még most is hihetetlen, hogy nincsen nagyapám. Éppolyan valóságosnak érzem, mint amikor még láthattam, hallhattam, megölelhettem őt. Az ezer apróbb és nagyobb dolog, ami tőle, általa lett bennem - tudás, érzés -, tovább él s velük együtt tovább él ő is most már örökké számomra. Ha átnézek a kertünkből a búzatábla felé, ami mellett állva megtudtam a Mamától a hírt, már itt is van velem. És persze itt maradt még nekem a nagymamám is, akinek köszönhetően szép élete és nyugodt, méltó halála lehetett a Papának. Ha együtt vagyunk, vagy telefonon beszélünk, pillanatok alatt megidézzünk a Nagypapát, és nemcsak sírunk, de nevetünk is, mert nagyon sok szép közös emléket őrzünk.

Bátyus megjött a táborból

Ezt ilyen képregény-szerűen gondoltam :-) Kint voltunk a határban, Ábris az akkor még kicsi kukorica-labirintusban kószált, mindenképpen le akartam fényképezni a búzát, mielőtt learatnák... aztán kimentünk a buszhoz, amivel Ámon érkezett a táborból hazafelé egy hét után. De ez mind még júniusban történt. :-) 

Barangolások

Ugye, látjátok a szivárványt? Eső, napsütés váltogatta egymást ezen a tavaszon, úgyhogy gyönyörű zöld lett a táj és még ilyen csodákban is volt részünk. Ott messze az a budai hegység már, azóta Danival elkezdtük behatóbban feltérképezni, de egyelőre a gyereküléses, családi útvonalat még nem találtuk meg.

Alig öt percre tőlünk már ott vannak a rétek, szántók, erdők. Akár ebéd előtt ki lehet menni egy kicsit, étvágyat gerjeszteni - ahogyan az akkor is történt, amikor ez a kép készült.

Alább egy gyermekvasutas-fogaskerekűs tavaszi mini-kirándulást láthattok. Az erdő dugig volt gilisztákkal, amiktől Ábris valósággal retteget. Így gilisztabarátkozó terápia is lett a kis sétánk. Kis séta?! Elhiszitek vagy sem, több, mint 4 kilométert mentünk egyvégtében!

"Ámonval" - még mindig nem hasonít Ábris, és a "tj"-ket Kádár Jánososan ejti:-), de elképesztő szókincse van! 

Erdő-mező kincsei. Nem teszem fel a további kétszáz virág- és gombafotómat, jó...?! :-)

Sokszor naplementéig kódorgunk a környéken. Ábris már tudja: amikor "pirosodik a nap", hazafelé kell indulnunk. Viszont reggel kezdődhet minden elölről. A kisdomb, a nádas, a "tyúkbarátaink" felé eső kirándulóút, a gombagyár melletti természetes, vad levendulás... 

Rohan az idő

Futnak a napok, hetek, hónapok. Élünk... intenzíven. A blog meg lemarad teljesen. Pedig annyi szép élmény ér bennünket nap mint nap, ami megörökítésre méltó lenne. Dehát: vagy megéljük őket, vagy dokumentáljuk... ez van.

Azért, mentve a menthetőt, most beleturkálok egy kicsit az elmúlt hetek-hónapok alatt készült fotók albumába!

Húsvétkor igazi tojásvadászat volt a dombunkon, a ház mellett. :-)

Utána pedig egy különleges Nyuszi-ajándék érkezett Nagypapáéktól: egy igazi bicikli!!! Piros! "Legkedvesebb színem" - hallhatnánk Ábristól. Mert ha valamiről azt szeretné, hogy igazán szép, jó, különleges, finom, vagy bármi más szuperség legyen, annak a dolognak pirosnak kell lennie. :-)

Amint látjátok, én is kaptam egy szuper biciklit. Így aztán óriási biciklizések tarkítják a napjainkat (amikor a sártól nem járhatatlanok a környékbeli zöldutak). (Néha olyankor is...) :-)

Gyalogosan is kirándulunk, ez itt például a nagy zsámbéki templomnézéskor készült. Gyönyörű vidéken lakunk, csupa csoda. (Még ha ezt egyelőre Ámon nem is mindig ismeri fel :-), hármunk lelkesedése csak elegendő ezekhez a közös csatangolásokhoz...)

Ábris már egyedül mászik fára. Ez itt kertünk egyetlen "fája", egy masszív babérmeggy, ami az immár egyre fényesebben ragyogó nyári napsugarak ellen kiváló védelmet ad a teraszunknak, a nappalinknak. Természetes napellenző.

Azért nem csak a vidéki programokból van jó sok: itt az Anno meseboltban van Ábris, a Gyerekirodalmi fesztivál reklámspotjának forgatásán. (A kész reklámban ő már nem látszik ugyan, mert addigra teljesen elfáradt és marék Veronika Öcsi és bátyó című klasszikusának alapján borítgatta a sakktáblát Parti Nagy Árminnal édes egyetértésben. De állítólag sokat tett a remek hangulatért.)