Mama 60

Ha csak fényképen meglátja a nagyszüleit, már "elolvad"... Olyan nagy szeretettel emlegeti őket, hogy az igazán megható. Nagyinál is aludt már, Dunakeszin is Mamánál és Papánál, semmi gond nem volt, azon kívül, hogy első alkalommal szinte "elvonási tünetei" voltak utána... Másodszorra már higgadtabban ment.:-)

Itt a képen egy boldog pillanat a Nagymama 60-dik születésnapján, az ünnepi csokorral.

Nagy fiúk

Ami talán a legnagyobb élmény Ábrissal kapcsolatban, ahogy napról napra egyre jobban lehet vele kommunikálni. Egyre jobban meg lehet vele beszélni mindent. Most nagyon igyekszem megtanítani neki a "később", a "mindjárt", az "azután" szavakat... Mert akarni, azt még mindig nagyon erősen akar olykor. :-)

Ámonnal is napról napra változik a kapcsolatuk, most már nagyon jól tudnak együtt játszani, nagy szeretetben élnek. Ábrisnak szépen bővül a szókincse, egyre több összefüggést lát át a világban. Amióta megtanulta önmagát megnevezni (Ábis), azóta ez a leggyakrabban használt szava: ezzel fejezi ki például azt is, amikor ő szeretne valamit csinálni (pl.utalva az alábbi bejegyzésekre: Ábis mi-mi!!!) De nagyon szereti csak úgy is elrikkantani magát: Ábiiiííís! Ezt különben a játszótéren tanulta. Élvezi, ha kiáltunk, pl. nálunk olykor elhangzik az "aaaj-tóóóó!" kiáltás, Ámon felé, ezt Ábris nagy örömmel ismétli meg, széles vigyorral a képén.

Általában a dolgok első szótagjával jelzi magát a fogalmat, így a te jelent tejecskét, a bi biciklit, ilyesmik. Mulatságos volt nagyon, hogy mikor a múltkor itt volt nálunk Bea, és nagyot beszélgettünk, Ábris megtanulta az "ühüm", "a-ha" kifejezéseket. Gondolom, sokszor hümmögtem a "csajos" bszélgetés során...:-) Minden nap megszámolja, hány bibi-je van. De nagyon vicces, hogy amikor beüti magát, és megkérdezzük: Megütütted? Puszi? - akkor néha, amikor odajön a puszijáért, ő ad puszit nekünk. Ha valami balul sikerül, lepottyan, szétesik, eltörik, elromlik, ilyesmi, akkor jön a "hoppá!". A családtagok neve viszont továbbra is mindennapi mantra nálunk, az ú.n szeretetlista. A-pa, A-nya, Pa-pa, Ma-ma, Á-mo, Et-ter, szabadon variálva, ritmikusan kántálva. (Néha mostanában "mi-mi" is a listán van.):-)


A másik nagy élmény, hogy mennyire imádja a könyveket, milyen nagy örömmel "olvas" és hallgatja a mesét, a verset! Mostanában nem tudok vele reggel rögtön a játszótéren kezdeni, viszont a könyveknek hála, akár még a reggeli ébredés is lágyabbá tehető. Amikor kinyitja a szemét, ugyan az első szava általában az, hogy hama, és, ha erre azt felelem, hogy a hama még alszik, akkor jön az Á-mo, na és ha megnyugtatom, hogy Ámon is alszik még, akkor többnyire odahoz egy könyvet lelkesen (és nemcsak a Róka-egeret, de a Katicát is nagyon-nagyon szereti). Nagyon bejönnek neki a Bóbita versei, főleg a letyepetye-lepetye, a Bim-bam, torony üregében, az örök sláger a Megy a vonat, fut a vonat..., de a Róka-róka réten vagy a Reggel süt a pék, süt a pék is. Nagy becsben van nálunk a három jubileumi Bartos Erika kötet (bevallom, ezeket Ámon is nagyon szívesen olvassa, nem vicces?) A Böngészőkből kettő van meg, azok is nagy kedvencek, na, nem is folytatom a sort, lényeg, hogy Ábris hál' istennek nagy barátja a könyveknek!!

Egyéb művészeti tevékenységek

Már régóta szépen rajzol, szabályos ceruzafogással, amitől meg vagyunk döbbenve teljesen. Mind evésnél, mind rajzolásnál gyakrabban használja a bal kezét, de a jobbal is ügyes. Olykor két kézzel egyszerre is rajzol. Főként a csigabiga motívumot, de azt most "hu-hu"-nak hívja. Vagyis vonatnak. Talán, mert egyszer, az első HÉV-utazásunk után gyorsan lefirkantottam neki a HÉV-et... Apropó, hu-hu. A vonatok nagy sztárok mifelénk mostanság. Így bekúszott Thomas is a könyvespolcra, és előkerültek Bátyus régi Tesz-vesz könyvei. De büszkén jelenthetem, hogy a Róka és Egér vonatos illetve közlekedős jeleneteit ugyanannyira szereti, mint az előbbi könyveket. El is határoztam, hogy nyáron, ha kicsit több időm lesz (...) rajzolok, festek neki mindenféle közlekedési eszközt. Modjuk, Rókával és Egérrel együtt...:-)

Mi-mi

Hogy honnan az elnevezés? Kicsi lábujjain "zongoráztam" gyakran, dó ré mi, fá szó lá ti dó, satöbbi. . Ezt Ábris nagyon szerette, szereti. Na és azután amikor előkerült otthon a Yamaha PSS 26-os kis szintetizátor, vagy amikor Nagyinál meglátta a zongorát, akkor hangosan örvendezett: "MI-MI"!!
Mostanra egyik fő napi elfoglaltsága lett a "mimizés". Nagyon szépen játszik, és nagyon szépen énekel. Simán visszaénekel rövidebb dallamokat. Na, majd figyelünk. :-)