Ezt ilyen képregény-szerűen gondoltam :-) Kint voltunk a határban, Ábris az akkor még kicsi kukorica-labirintusban kószált, mindenképpen le akartam fényképezni a búzát, mielőtt learatnák... aztán kimentünk a buszhoz, amivel Ámon érkezett a táborból hazafelé egy hét után. De ez mind még júniusban történt. :-)
Ugye, látjátok a szivárványt? Eső, napsütés váltogatta egymást ezen a tavaszon, úgyhogy gyönyörű zöld lett a táj és még ilyen csodákban is volt részünk. Ott messze az a budai hegység már, azóta Danival elkezdtük behatóbban feltérképezni, de egyelőre a gyereküléses, családi útvonalat még nem találtuk meg.
Alig öt percre tőlünk már ott vannak a rétek, szántók, erdők. Akár ebéd előtt ki lehet menni egy kicsit, étvágyat gerjeszteni - ahogyan az akkor is történt, amikor ez a kép készült.
Alább egy gyermekvasutas-fogaskerekűs tavaszi mini-kirándulást láthattok. Az erdő dugig volt gilisztákkal, amiktől Ábris valósággal retteget. Így gilisztabarátkozó terápia is lett a kis sétánk. Kis séta?! Elhiszitek vagy sem, több, mint 4 kilométert mentünk egyvégtében!
"Ámonval" - még mindig nem hasonít Ábris, és a "tj"-ket Kádár Jánososan ejti:-), de elképesztő szókincse van!
Erdő-mező kincsei. Nem teszem fel a további kétszáz virág- és gombafotómat, jó...?! :-)
Sokszor naplementéig kódorgunk a környéken. Ábris már tudja: amikor "pirosodik a nap", hazafelé kell indulnunk. Viszont reggel kezdődhet minden elölről. A kisdomb, a nádas, a "tyúkbarátaink" felé eső kirándulóút, a gombagyár melletti természetes, vad levendulás...
Futnak a napok, hetek, hónapok. Élünk... intenzíven. A blog meg lemarad teljesen. Pedig annyi szép élmény ér bennünket nap mint nap, ami megörökítésre méltó lenne. Dehát: vagy megéljük őket, vagy dokumentáljuk... ez van.
Azért, mentve a menthetőt, most beleturkálok egy kicsit az elmúlt hetek-hónapok alatt készült fotók albumába!
Utána pedig egy különleges Nyuszi-ajándék érkezett Nagypapáéktól: egy igazi bicikli!!! Piros! "Legkedvesebb színem" - hallhatnánk Ábristól. Mert ha valamiről azt szeretné, hogy igazán szép, jó, különleges, finom, vagy bármi más szuperség legyen, annak a dolognak pirosnak kell lennie. :-)
Amint látjátok, én is kaptam egy szuper biciklit. Így aztán óriási biciklizések tarkítják a napjainkat (amikor a sártól nem járhatatlanok a környékbeli zöldutak). (Néha olyankor is...) :-)
Gyalogosan is kirándulunk, ez itt például a nagy zsámbéki templomnézéskor készült. Gyönyörű vidéken lakunk, csupa csoda. (Még ha ezt egyelőre Ámon nem is mindig ismeri fel :-), hármunk lelkesedése csak elegendő ezekhez a közös csatangolásokhoz...)
Ábris már egyedül mászik fára. Ez itt kertünk egyetlen "fája", egy masszív babérmeggy, ami az immár egyre fényesebben ragyogó nyári napsugarak ellen kiváló védelmet ad a teraszunknak, a nappalinknak. Természetes napellenző.
Azért nem csak a vidéki programokból van jó sok: itt az Anno meseboltban van Ábris, a Gyerekirodalmi fesztivál reklámspotjának forgatásán. (A kész reklámban ő már nem látszik ugyan, mert addigra teljesen elfáradt és marék Veronika Öcsi és bátyó című klasszikusának alapján borítgatta a sakktáblát Parti Nagy Árminnal édes egyetértésben. De állítólag sokat tett a remek hangulatért.)
