Elbújtam...!

Ez azért még mindig az egyik legjobb játék! :-)

Útlevélkép

Meglestem és megörökítettem az útlevélhivatalban...
(Tényleg csak zárójelben: ez pénteken volt...és kedden indultunk... Szóval éppcsakhogy sikerült az az útlevél... :-))

Nézz csak fel, az ég magas

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Dédipapa elment

A fenti kép még a tavasszal készült. Bár akkor is feltűnt, hogy milyen szimbolikus - mintha csak óvó kézel útjára engedné a kis dédunokát a papa, aki itt is van még, de kicsit már valahol a nagy fény birodalmának a kapujából néz ránk -, mégsem gondolta egyikünk sem, hogy tényleg közel már a búcsú. Nekem még most is hihetetlen, hogy nincsen nagyapám. Éppolyan valóságosnak érzem, mint amikor még láthattam, hallhattam, megölelhettem őt. Az ezer apróbb és nagyobb dolog, ami tőle, általa lett bennem - tudás, érzés -, tovább él s velük együtt tovább él ő is most már örökké számomra. Ha átnézek a kertünkből a búzatábla felé, ami mellett állva megtudtam a Mamától a hírt, már itt is van velem. És persze itt maradt még nekem a nagymamám is, akinek köszönhetően szép élete és nyugodt, méltó halála lehetett a Papának. Ha együtt vagyunk, vagy telefonon beszélünk, pillanatok alatt megidézzünk a Nagypapát, és nemcsak sírunk, de nevetünk is, mert nagyon sok szép közös emléket őrzünk.