Fényépezésben nem voltunk valami ügyesek, de talán pont azért, mert a buli olyan jó volt: 4 Scheer-gyerek: Milán, Luca, Katica, Panka, valamint Ábris, és az Ünnepelt, Dani, Bogi, Nagyi + paradicsomleves és palacsintatorta (mozzarella-saláta és gyümölcssaláta is volt nagyobb mennyiségben, ha esetleg valaki éhes maradna...)
Pedig amúgy mennyit játszanak Ábrissal! Ez itt egy közös hétvégi reggeli például, látható, mennyire egy húron pendülnek (megjegyzendő az utókornak, hogy október 9-én még simán lehetett egy szál pólóban jönni-menni. Ez a hatodik emeleten ilyen kellemes tud lenni, ha süt a nap.)
Hm, esik egy kicsit. Na, nem baj! Rajtam az esőcsizmám és az esőkabátom.
Gyerünk! Viszem az űrhajómat is.
Hoppá! Szóltak, hogy elfelejtettem sapkát venni. Ja, és Anya sem készült még el...
Na jó... visszamegyek...
"Megvagy, kis tekergő!"
Jól elkapott Anya! Még mindig csöng a fülem, akkora puszit adott.
Na, de most már ténylg induljunk, várnak a pocsolyák!
(kedd, szeptember 29., este)
(vasárnap délután, Eszterékkel, Eszter-tortával és tűzijátékkal)
Ilyen egy reggeli itt a Pajtagalériában - csend, béke, nyugalom.
Salföldben az is klassz, hogy el lehet engedni a srácokat önálló köröket róni a lejtőkben bővelkedő falusi utakra. (És persze a víz is finom, itt Kékkút mellett.)
Megnézték a Majort is.
A Major mögött a Káli medence.
Mondanom sem kell, Ábris is borzasztóan élvezte az együttlétet a nagy fiúkkal!
Volt fürdés, vízicsata, vízibiciklizés, labdázás, ami csak kell, az ábrahámi strandon. A partról azért persze olyankor is figyeltem őket, amikor ők azt gondolták, hogy nem.
Ábris is nagyokat strandolt a babavízben. Most, nyár végére sikerült benne tudatosítani, hogy az egész nagy víz neve Balaton, és ebből a "babavíz" csak az a kis öböl, ahol mi szoktunk ele játszani, fürdeni. Eddig lazán le-babavizezte az egész tavat.:-)
A büfézés legalább olyan fontos ebben az életkorban, mint a vízi mulatságok. Itt sem tudták, hogy a bokor mögül fotózom őket.:-)
Ilyenek: iszonyú "hülyék" tudnak lenni időnként...
...és ugyanakkor fantasztikusan jó fejek.
Na és a nagyfiúk olykor hamarabb kidőlnek, mint a kicsik. (Egész úton azt vártuk, hogy végre egy "szép" /Desiro/ vonattal is mehessünk, ez hazafelé, Székesfehérvártól teljesült végre - ezen aludt el Máté, 9 tájban.)
A "nagyok", Ámon és Luca. (Éljenek az unokatesók!) Mint látható, Ábris folyamatosan "jó kezekben" van mindig. Imádja is a nagyobbakat. Ő már szívesen csatlakozna idegen nagyobb gyerekekhez is, de azok még egyszerűen nem nézik ki belőle a partnert. Pedig abszolút az! Remekül kommunikál (egyre nagyobb szókinccsel), utánoz bármilyen mozgást, megállás nélkül képes akár tizenöt-húsz percig is fogócskázni... Elképzeli a vonatot a homokban, az ujjával rajzolt "vasúti síneken", de akár ő maga is "átváltozik" kiscicává, Ábris kutyává, repülővé... ami épp szükséges.
Máté művészfotói a tapolcai tavasbarlangból.:-)
A nagyfiúk a Malomtónál...
...miközben Ábris a babakocsiban piheni ki a barlangi túra fáradalmait.
Így kipihente!!
Ámon és Máté Tapolcán, már a vonathoz megyünk.
Hát csak sikerült egy balatoni kép erről a kisfiúról végre!
Szépítő reggeli pezsgő a teraszon.
Szépítő reggeli pezsgő után :-)
Ábris táncol (Lajos bácsinál).
Lajos bácsi (kedves szomszédunk)és Zsuzsi.