Ugye, látjátok a szivárványt? Eső, napsütés váltogatta egymást ezen a tavaszon, úgyhogy gyönyörű zöld lett a táj és még ilyen csodákban is volt részünk. Ott messze az a budai hegység már, azóta Danival elkezdtük behatóbban feltérképezni, de egyelőre a gyereküléses, családi útvonalat még nem találtuk meg.
Alig öt percre tőlünk már ott vannak a rétek, szántók, erdők. Akár ebéd előtt ki lehet menni egy kicsit, étvágyat gerjeszteni - ahogyan az akkor is történt, amikor ez a kép készült.
Alább egy gyermekvasutas-fogaskerekűs tavaszi mini-kirándulást láthattok. Az erdő dugig volt gilisztákkal, amiktől Ábris valósággal retteget. Így gilisztabarátkozó terápia is lett a kis sétánk. Kis séta?! Elhiszitek vagy sem, több, mint 4 kilométert mentünk egyvégtében!
"Ámonval" - még mindig nem hasonít Ábris, és a "tj"-ket Kádár Jánososan ejti:-), de elképesztő szókincse van!
Erdő-mező kincsei. Nem teszem fel a további kétszáz virág- és gombafotómat, jó...?! :-)
Sokszor naplementéig kódorgunk a környéken. Ábris már tudja: amikor "pirosodik a nap", hazafelé kell indulnunk. Viszont reggel kezdődhet minden elölről. A kisdomb, a nádas, a "tyúkbarátaink" felé eső kirándulóút, a gombagyár melletti természetes, vad levendulás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése