Megindító istentiszetelettel búcsúztattuk édesapámat Biatorbágyon.
Utána összegyűlt a család, hogy együtt emlékezzünk kedves halottunkra.
Marika nagynéném, apu sógornője annyit sütött-főzött, hogy a végére se értünk a menünek estig.
Laci nagybátyámat, apu öccsét körüldongták apu unokái. Méltó pótnagypapa...
András öcsém a kisebbik fiával, Danikával.
Sógornőm, Réka. Szerencsés fickó az öcsém...:-)
Ámonnal és Nagyival a két sógornőm. Ja, a bátyám is szerencsés fickó :O)
Búcsúzni mindig szomorú, de emlékezni az eltávozottra nem feltétlenül csak könnyekel a szemünkben lehet. A sok kicsi megadta az alaphangulatot: melettük nem lehet a fejünket lógatni... És együtt még a bánat terhe is könnyebb.
Babinkóval, a nagynénémmel...
Most Konrád is velük van...
Az én drága nagymamám. Örül a dédunokáinak. :-) Ő a családunk igazi feje, motorja, összetartója. Éltesse a Jóisten legalább még száz évig ilyen derűsen, egészségben!
Gézengúzok! A három unokatesó elképesztően aranyos együtt! Szépek, okosak és kedvesek. Bennük él tovább Apu is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése