A kis ember egyre határozottabb. Akarata, mint a szikla, és jaj annak, aki útjába áll. Szóval, a nap nagy részében egy kis tündér Ábris, elmotoszkál, mindent alaposan megvizsgál, lovagol, dalol, játszik, szereti a labdát, motorozik, mint egy motorosfutár, autót tologat nagy brümmögve, táskát cipelget, próbálgatja a szavakat formálni... de, ha valami nem úgy van!!! Akkor elszabadul a pokol, ordításától hangos ég s föld, a gyermek először is teljesen összerogy, megfoghatatlanná válik, mint egy rongybaba, azután megfeszíti magát, esetleg a földre fekszik és még a fejét is jól odavágja (meg is van sértődve aztán, hogy beütötte a fejét) , de olyan is van, hogy elkezd csapkodni maga körül, lényeg, hogy őrült dühös szokott lenni.
Ebből nagy ügyet nem csinál egyikünk sem, legfeljebb igyekszünk beharapni az ajkunkat, hogy el ne nevessük magunkat, mert különben irtó mókás.
4 megjegyzés:
El se hiszem... :P :)
Kedves Anyuka! Ezt épp egy ilyen "akaratos" napon írhattad... Mert bár mind igaz, láttuk mi is, van az éremnek másik oldala: nyitott, barátságos, kommunikatív Ábrist látunk, aki leveszi a lábáról a ismerősöket és idegeneket. Mosolyog, és mindent alaposan megfigyel. Felmászik mindenre, bebújik mindenhová, bújócskázik, minden játékban-mókában aktívan részt vesz, és imád örömet szerezni.
Nagypapát idézve: EGY TÜNEMÉNY!
Egy igazi nagymama rögtön az unokája védelmére kel, de igazán nincs rá szükség.:-) Ahogyan írtam is a bejegyzésben. "a nap nagy részében egy kis tündér Ábris" Az nem olyan nagy baj, hogy ilyen kis akaratos, később ezt a vonását majd lehet jó célok érdekében használni. Csak színesíti az egyéniségét...És én még azt is megkockáztatnám, hogy talán például egy nagymamának nem is adja elő ezt a produkciót. Majd kiderül!:-)
De ugye azt nem tagadod, hogy kinézetre kiköpött Guriga?? :)
Megjegyzés küldése