Esküvő

Igaz, ez Ábris blogja, de az is tény, hogy nemcsak a mi, de az ő életének is nagy napjai voltak 2008. augusztus 15-én és 16-án, amikor a szülei kimondták (vagyis mi, kimondtuk) a boldogító igent. A salföldi Pálos kolostor romjainak még fennálló falai között és annak megszentelt terében pedig a mi eskünk után Ábris - vagyis Melkvi Ábris András - keresztyénné lett keresztszüleinek, Melkvi Szilárdnak és Vadászy Eszternek karjai között, szerető családja körében. Rengeteg gyönyörű fotó készült erről a két napról, azért is kerül talán ennyivel később fel a naplónk oldalaira... néhány felvételt válogattam ki csupán, amikkel talán egy kicsit érzékeltetni tudjuk, milyen csodálatos percei, órái voltak ezek mindannyiunk életének.


A menyasszony, még "titokban", várja, hogy majd megmutassa magát a vőlegényének.

Búcsúzik a vőlegény a családjától...


A nagy pillanat, amikor Füzi Gyuszi, a vőfély "átadja" a menyasszonyt a vőlegénynek.



Lovaskocsikkal zötyögünk a Pajta galériától a Klastromig. A menyasszonyi fátylat romantikusan fújja a szél...
Dani és Bea is kócos már...:-)


Örömapa és Örömanya, azaz Nammma és Nappa a kocsin...


Fel a dombra a Klastromhoz, nem hivatalos koszorútlan lánykísérettel.:-)


Ez már a hivatalos bevonulás, tanúk kíséretében.


Szertartás a gyönyörű falak közt.


Mindenkit megérintett a pillanat...


Ábrisra Erzsi dédi és Nagyi ügyelt ezalatt.

Fogadalmunkat a gyűrűink jelképezik, és persze házastársi csókkal pecsételtük meg...:-)



Esküvő után keresztelő. A keresztapa és testvére, Melkvi Zsuzsi is most veszi fel a keresztséget, így négyszeres az örömünk.


Eszter és Szili Ábrissal a karjukban keresztszülői fogadalmat tesznek.


Így fogadott minket a szertatrtás után a gyülekezet. A gyerekek szappanbuborékokat fújtak, ami nagyon szép volt...


...mi pedig így köszöntük meg:


Dombról lefelé, a kocsikhoz...


Ez a kedvenc fotóm (az egyik...). Benne van minden örömünk. (És Jókuti Luca fantasztikusan mutat velünk, mint egy kis pirosruhás angyal)

Ámon a vacsorához a nehezen megtalált öltönyébe öltözött, most mindenki őt nézi.


Néhány kedves és jókédvű pillanat vacsora közben.

Na és órákkal késöbb: a torta.


Gyuszi, mint vőfély, teljes hivatalosággal visz a táncba.

Késői óra, férj és feleség táncol (Ábris végre alszik, most már tényleg csak miénk az este.) Persze utánunk még sokan birtokba vették a tánc-placcot! Ennek a fotónak viszont jó kis zárókép-hangulata van:-))

Nyári napló 3.

Horvátország, Viganj

Viganjban az a helyi különlegesség, hogy minden a szörfről szól. A szél "menetrendszerűen megjelenik napjában általában kétszer, és van lehetősége a kezdő, szörfözni tanuló versenyzőnek éppúgy, mint a nagymenőknek. Ahogyan a szél megjön, a két sziget közötti "csatorna" benépesül a félszárnyú pillangókkal. Elképesztő tömegben kezdik hasítani a szörfösök a hullámokat. Itt ez a lenti fotó nagyon az eleje csak... Több száz vitorlát kell elképzelni.

Mivel Dani alig tudott az idén szörfözni, én pedig kihagytam a tavalyi nyarat, volt mit bepótolnunk. Ebben segített Nagypapa és Nagymama, akik, míg mi a vízen voltunk, Ábrisra vigyáztak. Itt alul Dani éppen kiviszi a vízre a deszkát, a következő képeken pedig egy vitorlaátfordítási trükköt gyakorolgat. (Persze, még ha nincs is róla kép, én is jókat hasítottam!!)

Ámon is nagyon élvezte a tengert, főképpen a snorkyzást, a sziklákon (és sziklákról) ugrálást, valamint a pihenést és az olvasást. Volt egy parti fánk, amin kiváló kuckót lehetett berendezni. (Sajnos az erről készült fényképp az összetört külső winchesteren van..)


Ábrisnak persze nemcsak a tenger, hanem a nyugodt, ám számára mégis ingergazdag környezet is bőven kínát élményt. Például a bérelt kis házunk kerti csapja...


Persze nagypapázni és nagymamázni is igen szórakoztató, mint látjuk.:-)



Minden földi jóban részünk volt, egyik este a közeli, hangulatos étteremben lakomáztunk. Mennyei volt a kaja is, a bor is. Igaz, Ábrissal kellett egy-két kört tenni, hogy elszundítson s tudjunk egy kicsit tényleg enni is...

Őszünk

Ábris első születésnapja: Nagyi fényképez, Eszter, keresztmama és a tortája (Hmmm!) Persze az éneklés elmaradhatatlan.:-)


Bea és Bodza is felköszöntötték az Ünnepeltet.:-)

Ámon, nagyfiú. Az ő születésnapja az őszi szünetre esett, amit Ábrahámhegyen töltöttünk (ez már önmagában is ajándék volt, csodálatos, egyszál-pólós időjárás kényeztetett bennünket:-)), és egy közös, kerékpáros kirándulással ünnepeltük meg (újabb alkalom megköszönni az Ecseki családnak a szuper gyerekülést és sisakot!).







Tisztára, mint Egyiptomban, majd előkeresem azt a képet, amikor a hajó tatjánál állok...:-) De ez itt Révfülöp, a móló.

És ilyen a kert a terasz felől nézve, ősszel (na jó, még majd le kell söpörni a teraszt, de gyönyörű, nem?).


Odabent meg lehet játszani a kandalló előtt a játszószőnyegen. (Na nem mintha odakint nem ment volna a játék egész nap...)


Eszter is meglátogatott bennünket.:-)

Egy ámos reggelen, úgy tíz óra tájt...:-)

És immár itthon, Ámon xilofonleckét ad az öccsének (vagy fordítva?):-)