Viganjban az a helyi különlegesség, hogy minden a szörfről szól. A szél "menetrendszerűen megjelenik napjában általában kétszer, és van lehetősége a kezdő, szörfözni tanuló versenyzőnek éppúgy, mint a nagymenőknek. Ahogyan a szél megjön, a két sziget közötti "csatorna" benépesül a félszárnyú pillangókkal. Elképesztő tömegben kezdik hasítani a szörfösök a hullámokat. Itt ez a lenti fotó nagyon az eleje csak... Több száz vitorlát kell elképzelni.
Mivel Dani alig tudott az idén szörfözni, én pedig kihagytam a tavalyi nyarat, volt mit bepótolnunk. Ebben segített Nagypapa és Nagymama, akik, míg mi a vízen voltunk, Ábrisra vigyáztak. Itt alul Dani éppen kiviszi a vízre a deszkát, a következő képeken pedig egy vitorlaátfordítási trükköt gyakorolgat. (Persze, még ha nincs is róla kép, én is jókat hasítottam!!)
Ámon is nagyon élvezte a tengert, főképpen a snorkyzást, a sziklákon (és sziklákról) ugrálást, valamint a pihenést és az olvasást. Volt egy parti fánk, amin kiváló kuckót lehetett berendezni. (Sajnos az erről készült fényképp az összetört külső winchesteren van..)
Ábrisnak persze nemcsak a tenger, hanem a nyugodt, ám számára mégis ingergazdag környezet is bőven kínát élményt. Például a bérelt kis házunk kerti csapja...
Persze nagypapázni és nagymamázni is igen szórakoztató, mint látjuk.:-)
Minden földi jóban részünk volt, egyik este a közeli, hangulatos étteremben lakomáztunk. Mennyei volt a kaja is, a bor is. Igaz, Ábrissal kellett egy-két kört tenni, hogy elszundítson s tudjunk egy kicsit tényleg enni is...
