Július végén Ábris újabb nagy utazásra indult, ugyanis engem várt az Accademia delle Belle Arti Olaszországban, Macerata városkában. (Az alábbi képeken látható, hogyan néz ki a város az Accademia ablakaiból)
Mivel Daninak volt egy kis kötelezettsége pont ezekben a napokban Jersey szigetén, (lasd az alábbi képet)
így anyukámmal, vagyis a Nagyival indultunk útnak...
(Fent: egy kis pihenő a római Termini pályaudvaron, alatta: Fabriano - csatlakozásra várva)
Ábris becsülettel állta a majd' 13 órás utazást: repülővel Rómába, onnan tovább vonattal a célállomásig.
Macerata egy tündéri középkori kisváros Marche tartományban. Mi a fallal körülvett óvárosban, egy kis piazza felett laktunk egy kényelmes monolocale-ban. Mivel ez Ábris blogja, így e témában csak annyit, hogy mind emberileg, mind szakmailag óóóriási élmény volt számomra az ott eltöltött egy hét. De szerintem Ábris is jól érezte magát.:-)
A fenti képen látható Greta-Olivia szüleinek és barátaiknak köszönhetően kicsit kevésbé felületes, kevésbé turistás tapasztalatokkal gazdagodtunk, mint általában Olaszországi utazásainkkor. Ábris már egész jól hallgatott a "ciao bello"-ra meg az Abramo névre.... hát, majd igyekszünk gyakran frissíteni az eltemetett emlékeit, meg újakkal gazdagítani.
Két nap után Nagyit felváltotta Apa, vagyis Dani. Az alábbi képen éppen igyekszik helyrehozni Ábris hurrikánszerű tevékenységének nyomait kedvenc pékségünk előtt, aperitivo után.
Míg én az Accademian dolgoztam, a fiúk igyekeztek hasznosan tölteni a napot. Azután ebédidőben vagy délután gyakran eljöttek értem (mint ahogyan Greta-Olivia és Giorgio is eljöttek a hozzájuk tartozó Annalauráért). Az akábbi képen ez a két, helyinek tűnő, szívdöglesztő pasas....nos, apa és fia, vagyis Dani és Ábris, ahogyan délelőtti sétájukkor az utcákat róják.
..Ilyen volt a hangulat, a munka a teremben...
és, amíg még Anya totojázott s várni kellett rá, ilyen az előtérben.:-)
Ez pedig az órák után, egy jól megérdemelt aperitivo szűk körben (szóval, az egész gruppo együtt...)
A legjobb dolgok is véget érnek, hamar elrepült az idő. Még szerencse, hogy a jóból azért szintén elég jóba kellett áthajóznunk: Anconából indult a hajónk Hvar szigetére, hogy elkezdődjék a Nagypapás-Nagymamás-Ámonos családi szörfvakáció.Csíptük a hajót:-) persze, bármilyen szép volt az idulás, a képek bemozdultak már... Kicsi volt a kabin, de volt benne zuhanyozó, meg hát nagyon romantikus volt az egész. Nagyon értékeltük ezt a fenséges kényelmet, hiszen legutóbb (Korzika, Szardínia túránkon 2005-ben) mi is úgy pencáltunk a hajófolyosókon, lépcsőfordulóban, mint most a kabintalan útitársak...
Ez meg már Hvar.
Folyt.köv. :-)
